Mónika története

Hogy öltöztél évekkel ezelőtt? Mi alapján? Mi volt a vezérelved az öltözködésedben?

Vezérelv? Na, az nem volt. Sokféle színnel, fazonnal próbálkoztam, azonban az összkép gyakran nem volt harmonikus, gondot okozott a megfelelő irány megtalálása, amit a könyvekből, blogokból olvasott dolgokból, videókból nem tudtam személyre szabni. A sok összeszemezgetett tudás szétforgácsolódott, nem állt össze egységes vezérelvvé. Vásárláskor nem voltam tudatos, ami megtetszett azt megvettem, ezekből kombináltam a napi öltözékem, amikről később kiderült, hogy nincs összhangban a színpalettámmal.

Főleg az őszi paletta színeit használtam. Barna árnyalatok, zöld színek, khaki, mustár sárga, narancs és a púder rózsaszín is nagyon kedvelt volt. Szerettem ezeket a színű holmikat. Bár volt sok harsányabb színű is, de azokhoz ritkábban nyúltam.

Mindenfelé szín megtalálható volt a ruhatáramban, alig volt alapdarabom, főleg arra törekedtem, hogy az adott darab valamiben érdekes legyen (cuki darab uralom volt a ruhatáramban), így nagyon nehézkes volt az öltözködés. És amikor a kombináláshoz kevés idő állt rendelkezésre, akkor meg sokszor előnytelen, biztonságos darabok kerültek elő.

A ruhavásárlás nagyon sok energiát és időt vett igénybe. A gyakori meggondolatlan vásárlásnak az lett az eredménye, hogy sok ruhát nem éreztem a magaménak igazán, címkéstől foglalták a helyet a szekrényben.

Mi indította el benned a változásra való hajlandóságot? Mi adta meg a kezdő lökést, hogy valamit változtatni kell.

Régóta kerestem az utam az öltözködés terén, és szerettem volna végre megtalálni az irányvonalat. Szerettem volna egy saját, hozzám illő stílust, aminek alapján egy jól kezelhető, használható ruhatárat alkothatok meg magamnak. Nagyon csalóka így utólag, hogy sok ruhát megdicsértek rajtam, ami nem a színpalettámról való, valószínűleg maga a ruhadarab valóban szép színű, de vagy eltűntem benne, vagy nem adott hozzá a külsőmhöz, nem volt önazonos.

Marie Kondo módszerének alkalmazása során szembesültem azzal, mennyi ruhát nem viselek, illetve, hogy van az, hogy mindenfelé színű, fazonú, méretű, stílusú ruhám van? Egyszerű volt elköszönni attól, ami kicsi, ami viseltes, de még így is maradt egy nagy halom, bár méret azonos, de minden színű és fazonú egyveleg stílus. Mikor a szelektálás megtörtént, volt egy pillanatnyi öröm, hogy szuper vagyok! De hamar jött a régi érzés, az örök dilemma, "mit vegyek fel?". És mentek továbbra is a biztonsági szettek. Rájöttem, hogy tovább kell menjek az úton, és ehhez kerestem külső segítséget. A másik, ami elindított, a lehetetlen szettek és a smink erős kontrasztja, a fókusz a smink videókra került, majd ezt követően sminkek beszerzésére. Szimultánban mentek a biztonsági, utólag már nem színhelyesnek beazonosított szettek és a fullos sminkek. Kiderült, hogy a kettőt azonban találkoztatni kell. Aminek az eredője az volt, hogy elmentem hozzád színtanácsadásra, ami megkönnyítette utána a smink kollekció kiszelektálását, a munkatársak, barátok, rokonok nagy örömére. A színtanácsadástután igényét éreztem a további fejlődésnek, és a csoportos komplex stílustanácsadáson is részt vettem. Mikor megvolt a színtanácsadás, volt egy sokk élmény, ami abból fakadt, hogy hallgassak-e a szakértőre vagy legyek alkalmi süket, hisz, akkor maradhat az összes többtucatnyi színárnyalat palettám, maradhat a méretben jó, de továbbra sem áttekinthető ruhák halmaza, valamint a több éven át viselt, ezer bókot bezsebelt hajszínem (magam). Illetve nagy feszültséget jelentett, hogy nagy munkát tettem bele valaminek a beszerzésébe (idő, energia, pénz, a tárolás feszültsége), ami amúgy csak egy kapufa, és nem gól, férfi nyelven szólva. A célom az volt, hogy olyan ruhatáram, öltözködési stílus ismeretem legyen, amivel gólokat szerezhetek.

Mi alapján vásárolsz ma?

Mi jellemző most a vásárlási szokásomra? Nincs. Ennek az az oka, hogy a hiányzó alapdarabok nagy részét a karantén első hulláma alatt beszereztem, meglovagolva a voltok akcióit, de már felvértezve a szín és stílustanácsadással. Izzott a kilincs a futárok keze által. Két hónap leforgása alatt, kb. 30-40 alapdarabot; kiegészítőt szereztem be. Ez a tudat biztonságot ad, így a vírushelyzetben nem hajt, nem feszít a "nem tudok, mit felvenni" érzés.

A színek, fazonok tudatos alkalmazása óriási segítség. Így sokkal könnyebb a ruhavásárlás, fel sem próbálom, ami nem a színem vagy az alakomra nem megfelelő. Illetve felpróbálok olyanokat is, amelyeket korábban sosem, de a tanultak alapján javasolt.

Nincs öltözködési kényszer jelen állás szerint, a meglévő ruhakészlet, örök időre elég.

Milyen a ruhatárad most?

Jelenleg home office-ban vagyok, így nem tud megmutatkozni, hogy rendben van a ruhatáram, mert amióta megvannak az alapdarabjaim, amióta helyet készítettem a szekrényemben a ruháknak, amióta sminkjeim harmadát, felét elajándékoztam, vagy nem használom, azóta tizedére csökkent a lehetőségek száma, hogy ezeket használjam, élvezzem, uraljam. Tehát nincs begyakorolva. Ezért a ruhatáram most úgy néz ki, mint egy múzeum, JÓL.

A jelen, koronavírusos helyzetben a szabadidőruha, itthoni ruhatár még kidolgozásra vár, a fő irányvonal megvan, színhelyes, előnyös fazonú, kényelmes darabok beszerzése.

Mennyi idő egy ilyen ruhatárat felépíteni?

Óriási szelektálást tartottam, illetve a nagyon kedvelt darabok "mentésére" is rengeteg hasznos tippet kapok az online haladó stílus csoporttól.

Gardróbomat elkezdtem feltölteni új, színhelyes alapdarabokkal és színes kiegészítőkkel. Folyamatosan derülnek ki, hogy melyek a hiányzó darabok az alapruhatárból, és sokkal tudatosabban vásárolok. Összességében szerintem 1,5-2 év alatt már egy elég jó ruhatárat fel lehet építeni.

Attól, hogy 1,5 év eltelt, és megvannak a tematikus, tudatos vásárlások, ettől azért nehezebb a dolog. El kellett fogadnom, hogy ez egy változás, a korábbi döntések csak azért minősülnek rosszá, mert akkor nem volt megfelelő tudásom, és fontos, hogy ez ne okozzon frusztrációt; ne essek önostorozás csapdájába, hogy "Ezt meg miért vettem?". Ezt egy kiugrási lehetőségként igyekszem felfogni. Mivel egy új irányt kap ez az új énem, arra kellett ügyelnem, hogy az irány maradjon és a sebesség ne csökkenjen le kritikus szint alá. Mert akkor könnyen előfordulhatott volna, hogy visszahulljak a régi ruhatömegbe; visszaminősítve színeket, és magyarázatot keresve az elgyengülésre. Mely amúgy kicsit táplálkozhat abból a félelemből, hogy ez más, mint ahogy a környezetem megszokott.

Szerző: Sz&S

Ha Te is szeretnél a külsődben változást, és nem tudod, hogyan kezdj hozzá, keress bátran!

A legfrissebb blogbejegyzéseket itt olvashatod!