Heni története

Mi tagadás, hölgyeknek változtak meg az öltözködési szokásai a szűkebb és tágabb környezetemben az elmúlt években. Voltak közöttük barátaim és voltak ügyfeleim is. Akik kicsit is komolyabban vették, amit a stílustanácsadáson hallottak, és elkezdték a tanultakat  gyakorlatba ültetni, kétségkívül változásokon mentek keresztül.  Úgy döntöttem a Dobos Tündével készült beszélgetés után, hogy meginterjúvolok több hölgyet, náluk milyen változás történt  az elmúlt években.  A stílusestek nagyon jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a hölgyek  személyesen mondják el  a közönségnek a történeteiket, sőt szettjeiket is megmutathassák. Most a karantén alatt az estek szünetelnek, viszont elkezdtük írásba önteni a sztorikat.  Olvassátok szeretettel Tudlik Henriett történetét.

- Hogy öltöztél évekkel ezelőtt, mi alapján? Mi volt a vezérelved az öltözködés mentén?

Heni: Mindig szerettem öltözködni, divatos holmikat viselni, jól kinézni, ez vezérelt a ruhatáram összeállításában is, hogy megfeleljek a legújabb trendeknek. Visszatekintve, azt gondolom, hogy az alkatomnak megfelelő ruhákat többnyire sikerült is eltalálnom, viszont az igazán jól álló színeket már kevésbé. A kedvenc színem például a barna volt, na és a narancssárga, amiket ma már nem is viselek.

- Mi indította el benned a változásra való hajlandóságot? Mi adta meg a kezdő lökést, hogy valamit változtatni kell.

Heni: Régóta  ismerjük egymást veled, így amikor szín-és stílustanácsadó lettél, sokat beszélgettünk a munkádról, amit nagyon izgalmasnak találtam. Egy alkalommal én is részt vettem nálad színtanácsadáson, akkor derült ki, hogy én hideg tél típus vagyok, bizonyos átmenetekkel az élénk tél felé. Nagyon meglepődtem, hogy ennek a típusnak a színei között egyáltalán nem szerepel sem a barna, sem a bézs, sem a narancs. Nem változtattam rögtön, viszont ettől kezdve a butikokban elkezdtem próbálgatni a saját színeimet a tőled  kapott kis színpaletta alapján, és lassan-lassan elkezdett hozzászokni a szemem az új színekhez, elkezdtek tetszeni, és egy idő után már én is láttam, hogy sokkal jobban állnak, szebbé teszik az arcomat.

- Mi alapján vásárolsz ma? Milyen a ruhatárad most?

Heni: Az utóbbi években inzulinrezisztánciám lett, ebből kifolyólag több, mint 10 kilót híztam, így telt homokóra alkat lettem. Ruhavásárláskor, öltözködésemben ezt a tényt is igyekszem "orvosolni" a derekam hangsúlyozásával, a "necces" testrészek takarásával, a színeim viselésével, amik közül a piros lett a kedvencem - amit azelőtt sosem preferáltam, ma pedig sokkal szebbnek érzem magam tőle -, és a kiegészítők, bizsuk viselésével. Ezt is a te  stílusnapjaidon figyeltem meg, hogy mennyit dob egy-egy szetten egy jó nyaklánc, fülbevaló, öv vagy táska. Szóval, sokkal tudatosabb vásárló lettem, tudom, mi áll igazán jól nekem.

- Mennyi idő alatt lehet egy valóban hozzád illő és szerethető ruhatárat felépíteni?

Heni: Az alap ruhatáram nagy része (farmer, fehér póló, fehér ing, blézer) adott volt, ami fazonban nem volt megfelelő azt gyorsan lecseréltem, de igazából ez egy folyamat, mind anyagi szempontok miatt, mind azért, mert ahhoz, hogy valaki teljesen önmagának érezze új stílusát és színeit - ami az egészséges önbizalomhoz elengedhetetlen -, idő kell, akár évek is. Plusz, mivel az ember jó esetben folyamatosan változik, egyre inkább megismeri önmagát, és ez mindig és folyamatában finomít a stílusán, ruhatárán, kiegészítőin. A lényeg szerintem, hogy mindenki rátaláljon önmagára lelkileg/ belsőleg is, és külsőleg is. Ha az öltözék összhangba tud kerülni az egyén személyiségével, alkatával, életvitelével, akkor megváltozik az ember kisugárzása, ami sikeresebbé teszi, mint előtte volt, mert a ruha igenis teszi az embert. Nyilván a feladatok elvégzéséhez nem elég a külső, de az öltözetünk, az, amit a tükörben látunk, kihat a belső állapotunkra, elégedettségünkre, ezáltal a teljesítményünkre is. Ha ilyen szemlélettel foglalkoznának az emberek a külsejükkel, akkor sokkal több boldog ember élne a Földön.

Szerző: Tomasovszky Andrea, szín-és stílustanácsadó, személyi és üzleti stylist