A ruháink beszélnek. A hajunk, a cipőnk, a táskánk, a testtartásunk – mind üzenetet közvetít.
A kérdés csak az: tudatosan üzenünk, vagy véletlenül.
Az öltözködésünk az önkifejezésünk egyik eszköze, a külsőnkkel anélkül
kommunikálunk, hogy egy szót is szólnánk.
Szavak nélkül is sokat
elárulunk magunkról, sok esetben még arról is, hogy mit gondolunk a
világról.
Azt a bizonyos első benyomást 55 %-ban a külsőnk határozza
meg, és a nonverbális kommunikációnk, 38 %-ban a hangunk, és 7%-ban a mondandónk
tartalma.
Ez azt jelenti, hogy ha találkozol valakivel, előbb fog arra
emlékezni, hogy milyen benyomást keltettél a külsőddel, mint arra, hogy mit
mondtál neki. Érdekes és döbbenetes nem?
A mai felgyorsult világunkban, ahol pillanatok alatt születnek üzletek,
sorsdöntő találkozások történnek, érdemes hangsúlyt fektetni a külső
megjelenésre. Holott minden pont azt diktálja, hogy minél kényelmesebben,
lezserebben sőt hanyagul is elég öltözni. A munkahelyeken már kevésbé
van dress code, a fő szempont a kényelem.
Akik szeretnek változatosabban
öltözni, sokszor furcsán érzik magukat, mivel ezzel kitűnnek a
tömegből, és inkább ők vesznek vissza. Több ilyen történetet hallottam.
Én mégis azt mondom, hogy nem visszavenni kell, hanem példát mutatni.
Bátra öltözködjetek, legyetek kreatívak! És ne legyetek alul öltözöttek!
Ha már választani kell, akkor inkább öltözzetek túl egy szinttel minden eseményt.
