đ Amikor az övbĆl masni lett â avagy hogyan szĂŒletett meg az Ășj kedvenc kiegĂ©szĂtĆm

Van az a pillanat, amikor az ember csak Ășgy nĂ©zelĆdik a szekrĂ©nyben, Ă©s hirtelen elönti az "ebbĆl most csinĂĄlok valami Ășjat" Ă©rzĂ©s. Na, velem pontosan ez törtĂ©nt a minap.
Ăj szetteket szerettem volna kreĂĄlni a meglĂ©vĆkbĆl. Nincs kevĂ©s ruhĂĄm, de nyilvĂĄn megunom Ćket Ă©n is. Viszont sokszor Ă©rzem, hogy a ruhatĂĄramban sokkal több van, mint amit kihozok belĆle. Nekem is szĂŒksĂ©gem van Ășj inspirĂĄciĂłra, kĂsĂ©rletezĂ©sre. Amikor benĂ©ztem a szekrĂ©nybe, meglĂĄttam a rengeteg övet, amit a nyĂĄri ruhĂĄkhoz kapok az ĂŒzletekben. Ezek az övek szinte soha nem kerĂŒlnek a derekamra, mivel szĂ©lesebb bĆr övet viselek a ruhĂĄkhoz. TehĂĄt bevillant, mi lenne, ha masnit csinĂĄlnĂ©k az összesbĆl, vagy nyakkendĆt. Vagy legalĂĄbbis nem hagyomĂĄnyos mĂłdon hasznĂĄlnĂĄm Ćket.
Ăs onnantĂłl nem volt megĂĄllĂĄs.
A tĂŒkör elĆtt kötögettem, prĂłbĂĄlgattam, lazĂĄbbra, szorosabbra, oldalra, közĂ©pre â Ă©s egyszer csak megszĂŒletett az a bizonyos pillanat, amikor rĂĄnĂ©zel magadra, Ă©s azt mondod: "Na, ez az!"
Az övbĆl elegĂĄns, mĂ©gis jĂĄtĂ©kos nyakmasni lett, ami azonnal feldobott egy egyszerƱ fehĂ©r blĂșzt is.
A legjobb az egészben?
Hogy semmit sem vĂĄsĂĄroltam.
Csak Ășj szemmel nĂ©ztem a sajĂĄt ruhatĂĄramra.

Egy mĂĄsik esetben pedig nyakkendĆkĂ©nt raktam fel, majd a derekamra. Ăs lĂĄss csodĂĄt, Ășgy is mƱködött.

đĄ A stĂlus nem arrĂłl szĂłl, mid van â hanem hogyan viseled
Ezen a kis kĂsĂ©rleten keresztĂŒl Ășjra rĂĄjöttem arra, amit nĂ©ha hajlamosak vagyunk elfelejteni:
a stĂlus nem a legĂșjabb trendekrĆl, vagy az aktuĂĄlis fast fashion kollekciĂłkrĂłl szĂłl, hanem kreativitĂĄsrĂłl Ă©s önkifejezĂ©srĆl.
Sokszor hisszĂŒk, hogy egy Ășj ruha oldja meg a "nincs mit felvennem" problĂ©mĂĄt, pedig valĂłjĂĄban csak Ășj szemmel kellene rĂĄnĂ©znĂŒnk a rĂ©giekre.
Lehet, hogy a te következĆ kedvenc kiegĂ©szĂtĆd mĂĄr ott lapul a fiĂłk mĂ©lyĂ©n, csak eddig mĂĄs szerepet szĂĄntĂĄl neki.
Ăn pĂ©ldĂĄul most mĂĄr imĂĄdom variĂĄlni a "nyakmasnit":
-
egyszerƱ inghez viselem, kicsit vagånyan,
-
måskor egy egyszerƱ ruhåhoz, elegånsan,
-
vagy Ă©pp kabĂĄt alĂĄ, hogy egy pici szĂnt csempĂ©sszen a szĂŒrke napokba.
Ez a kis "masnis sztori" csak egy aprĂłsĂĄg, de nekem eszembe juttatta, mennyire fontos, hogy merjĂŒnk kĂsĂ©rletezni â akĂĄr a ruhĂĄkkal, akĂĄr az Ă©letĂŒnk bĂĄrmely terĂŒletĂ©n. Mert a legjobb dolgok sokszor akkor szĂŒletnek, amikor nem görcsölĂŒnk, csak jĂĄtszunk az ötletekkel.